Gerák Andrea: Blog

Február 4-én volt a Rák Világnapja, ami még ma is az aktuális hírekben szerepel, így még időben vagyok, ha ma lefordítom az aznap angolul írt cikkemet.

Az elnevezés egy kissé fura - nem gondoltam volna, hogy a rák olyasmi, amit ünnepelni kellene...

Nos rendben, mivel ez valóságosan érint sokakat (több ismerősöm beszél arról, hogy saját maguk, családtagjuk vagy barátjuk küzd ezzel a betegséggel, és jómagam pontosan két éve estem túl rajta), és mivel rengeteg kérdés, tévhit, bizonytalanság, hamis adat és ellentmondás létezik a témában, vessünk rá egy pillantást! A következők a saját megfigyeléseim és következtetéseim, és arra invitálom a kedves Olvasókat, hogy mindenki nézzen rá a tényekre saját maga, és ítélje meg, mi a helyzet.

Néhány hónapja, októberben, a Mellrák Tudatossági Hónapban (ezt így mondják magyarul? Breast Cancer Awareness Month) rámutattam a hivatalos rákpolitika egypár ellentmondására:
Cancer research: forward or backward? and Is cancer caused by the genes? (mindkettő angolul)

Menjünk még tovább!

Nagyszerű, hogy a WHO a fejlődés és a remény jeleit mutatja, amikor ma azt mondja, hogy a rák 40%-a megelőzhető, összehasonlítva az általuk közzétett betegségleírásban szereplő 30%-kal, amelyet 2008-ban publikáltak.

A nap mottója pedig "A rák is megelőzhető", ami szerencsére igaz. Csupán a pontos okokat kell ismernünk - amit viszont a hivatalos orvostudomány illetve egészségszervezetek nem hirdetnek széles körökben.

Amit megelőzésként javasolnak, mind jó dolog:

• a dohányzás mellőzése
• egészséges étkezés és rendszeres testmozgás
• mértékletes alkoholfogyasztás
• a rákot okozó fertőzések megelőzése

 Továbbá, a WHO által kiadott Nemfertőző Betegségek Akcióterve nemzetközi stratégiát biztosít a rák megelőzéséban és kontrollálásában való nemzetközi együttműködéshez, amelynek első pontja:       
"Növelni a rák megelőzése és kontollálása iránti politikai elkötelezettséget"

 Megelőzés.

Egy kérdés: Mikor jön el az az idő, amikor kormányok és más hatalmak azt fogják mondani: Köszönjük, de nem kérjük azt a hatalmas pénzt, ami a dohány-és alkoholeladásokból folyik be hozzánk??? Egy példa: Svédország híresen egészséges ország, ezt tudjuk, igaz? Az élelmezési hatóságuk (Livsmedelsverket, mint nálunk az OÉTI) az alkoholt tápanyagként nevezi meg.

Egészséges táplálkozás?
Svédországnál maradva, ez a hatóság támogatja az olyan karcinogén mérgek használatát, mint az aszpartam vagy a nátrium-glutamát. Cukor, amit a ráksejtek a legjobban szeretnek (például Otto Warburg szerint, aki Nobel-díjat kapott a rákkal kapcsolatos felfedezéseiért), tehát cukor fogyasztása ajánlott a Livsmedelsverket által, napi 50 grammig, az ételhez hozzáadva - nagyon nehéz itt olyan élelmiszert találni, amiben nincs hozzáadott cukor valamilyen formában, mint kenyér vagy húsfélék - amiket eredetileg nem is kellene édesíteni (leginkább csak a magyar csabai kolbászt veszem, abban legalább nincs cukor, a kenyerek közül pedig úgy kell vadászni az "Édesítetlen" feliratút, hiszen az édesített kenyér a normális...). Ötven gramm tiszta cukor naponta, tudjátok, mennyi az? Képzeljétek el, hogy megesztek majdnem 12 (tizenkettő) minden nap, a kolbásszal vagy a sonkásszendviccsel, fúj...!

A rákot okozó fertőzések megelőzése?
Nyilván a gyógyszeripar igencsak érdekelt abban, hogy minél több oltóanyagot adjanak el, ez remélhetőleg világos.

Ha pedig nem működik a megelőzés (és hogyan is működhetne, ha megnézzük a fenti pontokat?), és a páciens rákos lesz, valakinek elő kell állítania és el kell adnia az újabbnál újabb kemoterápiákat, fájdalomcsillapítókat, stb...  

Kontroll (irányítás? ellenőrzés? melyik jelentését használjuk itt?)

Itt el tudom képzelni az erősödő politikai elkötelezettséget: könnyen látható például, hogy a foglalkozási sarlatánok kontrollálása (ami a WHO megelőzési stratégiáinak egyike) azt jelenti, hogy megnehezítik az alternatív orvoslás dolgát, illetve azon szervezetekét, egyénekét, akik bizonyított eredményekkel szolgálnak a rák vagy más betegségek gyógyítása terén, azáltal, hogy a személyt kezelik szellemi, holisztikus módszerekkel, egyszerű és olcsó "szerekkel" (napfény, vitaminok, hasonlók) etc. Mi van akkor, ha Szentgyörgyi Albertnek igaza volt a C-vitaminnal kapcsolatban? Nem, az nem hangzik jól (hogy a szöveteknek szükségük van C-vitaminra, hogy egészségesek maradjanak), mert a gyógyszeripar kulcsszerepet játszik a hivatalos rákpolitikában és stratégiákban; és az olyan egyszerű dolgokon, amiket nem lehet levédetni és úgy eladni, nyilván nem lehet nagy pénzeket kaszálni. 

“Manapság az amerikai gyógyszeripari kutatási és biotechnológiai intézetek arra az útra vezetik a világot, hogy új biogyógyszerészeti kutatásokba és fejlesztésekbe fektessenek be – csupán 2007-ben közel 59 milliárd $-t invesztáltak. Ezek az igen magas privát befektetések – nagyjából duplája a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet teljes működési költségvetésének – rámutatnak az egyik okára annak, hogy miért Amerika után megy a világ az olyan betegségek kezelésére irányuló fejlesztésekben, mint a rák vagy az AIDS. Ha gyorsan cselekszünk Baucus és Hatch szenátorok törvényjavaslata alapján (amely az amerikai intellektuális jogokat védi a világban), akkor hozzásegítjük az Egyesült Államokat ahhoz, hogy a technológiai és orvosi újítások globális motorja legyen, valamint erősítse minden amerikai gazdasági és személyes jólétét.”  - forrás: PhRMA Applauds Introduction of Intellectual Property Protection and Enforcement Act of 2008

Vajon miért van olyan érzésem, hogy bár a meghatározó szervezeteknél dolgozók legtöbbjének becsületes és legjobb szándéka az, hogy megoldják a rák problémáját, és segítsék a szenvedőket, mégiscsak a pénz beszél? 

Éppen most ittam egy jót, 1000mg C-vitaminnal (ma a negyedik), egészségünkre!

-- Gerák Andrea

Eredeti írás, angolul
Vissza a blog főoldalára

Szerinted?: