- néprajzkutató
"Jelenleg Budapesten élő néprajzkutató vagyok. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szereztem diplomát és PhD. fokozatot. Kultúra kutatóként fontos számomra a kultúrák közötti párbeszéd, a társadalmi sokszínűség bemutatása. Véleményem szerint, a generációk közti kapcsolat, a különleges élményt nyújtó személyes találkozások és beszélgetések elősegítik az elfogadást, erősítik a szolidaritást, a toleranciát. Egy jól működő program hosszú távon elérheti, hogy az emberek fogékonyabbak legyenek saját környezetük, múltjuk iránt, és készek legyen kreatív energiát fordítani a múlt kutatására, kincsei megőrzésére." - Czingel Szilvia
Czingel Szilvia néprajzi előadásait Gerák Andrea dalokkal illusztrálja
TÉMÁK:
1. Meg is mosakodjál… Higiénia és tisztálkodási szokások változása a századelőn Magyarországon
A tisztaság fogalma nem definiálható egykönnyen és egyértelműen. Az egyes közösségekben érvényesülő normarendszerek korántsem tartalmaztak, illetve tartalmaznak, ebben a vonatkozásban valamiféle univerzálisnak tekinthető értékeket. Éppen a tiszta, ill. piszkos viszonylagossága talán a legszembetűnőbb tény. A közösségek tagjai sohasem abszolút kategóriákban fogalmazzák meg ezeket, s ebből a szempontból különösen tanulságosak a gyűjtött adatok. A kutatott téma a századelő és a II. világháború közötti időszakra fekteti a hangsúlyt, de vizsgálja azt is, hogy a háború utáni változások, a modernizáció hogyan változtatta meg vizsgálódásunk tárgyát, a higiéniai szokásokat. Kérdéseim a következő két kérdéskörhöz kapcsolódtak:
Hogyan alkotja részét a " tisztaság" fogalma egy adott közösség kulturális értékrendjének? Milyen összefüggésben áll a test ápolása és a ruházat gondozása, illetve az előkörnyezet tisztítása? A kérdések a higiéniai és tisztálkodási szokások bemutatására és arra a szemléletváltásra koncentrálnak, mely a korra nagyon is jellemző volt. Továbbá arra, hogy hogyan jelenik meg a test polgári kultusza. E mellett a kérdések kiterjednek a térhasználatra, a tisztaságra való nevelésre, a nemek elkülönülésére is.
2. Megyek Pestre cselédnek… Cselédbálok Budapesten
Ez a kérdéskör azokkal a " specialistákkal" foglalkozik, akik oly jellegzetes alakjai voltak a századelő Budapestjének. Nevezetesen a cselédekkel, akik kultúraközvetítő szerepet töltöttek be falu és város között. A kiszolgáló személyzet, vagyis a cselédek, a mosónők, vasalónők munkájának, életmódjának bemutatása a téma szempontjából különösen érdekes. A magyar néptánc kultúra eddig teljesen kiaknázatlan területe a budapesti cselédbálok bemutatása. Előadásunkban erre is kísérletet teszünk. A „bakákkal mulatozó” cselédlányok törzshelye a mai Váci út külső részén volt egy kiskocsmában, ahol rendszeresen rendeztek cselédbálokat. Kultúrák és tájegységek keveredtek itt, népdalok és néptánc hagyományok elevenedtek fel a kor divatos táncaival, mint pl. a keringő vagy a foxtrott. A „nagyságától” ellopott harisnya, a kendő vagy a kalap, vegyítve a pendellyel és a pruszlikkal, a Chanel parfüm illatta, sajátos „divathagyományt” hozott létre.
3. Közfürdőtől a fürdőszobáig, avagy hol fürdött a pesti polgár a századelőn Budapesten?
A higiénia és tisztálkodás magyarországi kultúrtörténetéről valamint ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódó további kulturális aspektusokról általában keveset tudunk. Tanulmányunk ezért e tág témából választ ki egy szeletet, és arra vállalkozik, hogy bemutassa, az 1900-1945 közötti Budapest higiénés viszonyait, különös figyelmet szentelve a fürdőszobáknak és a tisztasági fürdőknek. Dolgozatunk kifejezetten a főváros múltjának egy fejezetével foglalkozik. Azért tartottuk különösen fontosnak kiemelni a főváros szerepét, mert úgy gondoljuk, hogy mint annyi más mellett, a higiéniai kultúra szempontjából is kiemelkedő, mondhatnánk sajátos szerep jutott Budapestnek a vizsgált időszakban. Célunk az volt, hogy bemutassuk, e város lakói hogyan élték a maguk legintimebb mindennapjait, abban az időszakban, amelyről a várostörténészek és történeti antropológusok egyöntetű véleménye, hogy ez az időszak vízválasztó volt Budapest újkori társadalmának kialakulásában. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, az összegyűjtött adatok ugyanis az ország egyetlen más pontjára sem érvényesek: bár mai szemmel nézve Budapest akkori tisztasága fölöttébb kétesnek volt mondható, a vidék még így is messze lemaradt a főváros mögött.
4. Rítusból luxus, luxusból szükséglet, szükségletből élvezet
(Adatok a fürdőszoba funkciójának változásához, megjelenésétől napjainkig)
A lakások helyiségei közül valószínűleg a fürdőszoba, azaz a tisztálkodás, a higiéniai, rituális és luxus tevékenység színtere változott a legtöbbet az idők során, s megdöbbentően hirtelen nagyot a huszadik század második felében. Dolgozatunkban kísérletet teszünk arra, hogy bemutassuk, milyen szerepváltozásokon ment keresztül a lakások egyik legintimebb helyisége, megjelenésétől napjainkig. Külön figyelmet szentelünk azoknak a tisztasági normák bemutatásának, amelyek véleményünk szerint befolyásolták a fürdőszoba funkcióbeli átalakulását, ahol lehet utalva az „előzményekre”. Ahol ez lehetséges és történeti forrásaink engedik, összehasonlításként kitekintést adunk a magyarországi mellett, az európai helyzetre is.
5. A Torockói vajor
Az erdélyi Torockó jellegzetes mosóházait mutatjuk be előadásunkban, melyek néprajzi és kultúrtörténeti szempontból is nagyon érdekesek. Ezek az egyedülálló a népi építészet szempontjából is különleges építmények, nem egyedülálló jelenségek, hiszen Európa-szerte ismertek, a magyar nyelvterületen annál inkább. A torockói asszonyok a mai napig szinte kivétel nélkül a speciális mosók kutaknál mosnak. Az itteni asszonyok azt tartják,a mosógép „nem tud olyan szép tisztán és fehéren mosni…”.A torockói vajorok nagyon szép élő példái egy több évszázados hagyománynak, amelyek építészeti, kultúrtörténeti és néprajzi szempontból is nagyon érdekesek lehetnek.
6. A „lichtenwörthi” szakácskönyv - Egy koncentrációs táborban íródott szakácskönyv megható története...
Ez a különleges, 65 éves dokumentum, a lichtenwörthi koncentrációs táborban íródott. A megdöbbentő, lapokból álló, szénnel írt könyvet, az idén 94 éves Endrei Istvánné írta, és őrizte meg az utókor számára. Több mint száz recept született az éhségtől 1944-ben Lichtenwörthben négy asszony által. A megható történet mellett, kiváló receptek is felszínre kerülnek, a legtöbbjük édesség. A receptes könyv nagy érdeklődésre tarthat számot a gasztrotörténészek körében is. A történet igazi kuriózum…